„Fotósként sok dolgot látunk és tapasztalunk. Nagyon sok dologról azt gondoljuk, hogy triviális, de egy esküvőn megannyi meglepetés érhet, mind Titeket, mind bennünket.” Cikksorozatunk tizenharmadik részében egy roppant balszerencsés jelenségről mesélünk.
Könnyen lehet azt hinni, hogy a fotósok mindenhatóak, és majd mindent megoldanak (akár a helyszínen, akár utólag), de ez sajnos nem egészen így van. „Hozott anyagból” dolgozunk, és igaz mindez magukra a képeken szereplő személyekre, és bizony a legtöbb helyzetre is (pl. szertartások, buli). Ha a násznép nem bulizós, nem lesznek bulis képek. Ha a szertartás annyi, hogy ketten/négyen rezzenéstelen arccal ülnek egymás mellett, akkor az lesz a képen. Ha valakiben irreális önkép él, csinálhat a fotós bármit (kilókat faraghat, tokát tüntethet el), a végeredmény borítékolhatóan elégedetlenséget szülhet, mert hiába nézel ki jól a képen, a tudatod nem engedi, hogy lásd is, ami a képen van.
Továbbá azt sem szabad elfelejteni, hogy a jó képek csapatmunkaként születnek, sem a fotós, sem a pár nem vonhatja ki magát alóla, és mind a két félnek tennie kell érte. Minket átverhet a gép fénymérője, vakuzhatunk manuálban, hogy jól kiégjen a kép, fotózhatunk kicsit alulról egy-egy képet amolyan kíváncsiságból, netán a kisméretű keresőben nem vesszük észre a kósza hajszálak tömegét a fejetek búbján. Ezeket utólag pedig vagy lehet orvosolni, vagy nemes egyszerűséggel töröljük. :)
Ti például ezekkel járulhattok hozzá a számotokra selejt és hulladék képekhez:
Ha rossz képekre vágytok, eszetekbe ne jusson eltérni a fenti pontoktól, és természetesen mindenért a fotósodat okold! Ellenkező esetben tegyétek mindennek az ellenkezőjét! :D
írta: Zoli
