5 tipp az életút filmekhez

„Fotósként sok dolgot látunk és tapasztalunk. Nagyon sok dologról azt gondoljuk, hogy triviális, de egy esküvőn megannyi meglepetés érhet, mind Titeket, mind bennünket.” Cikksorozatunk tizenkettedik részében az életút filmek vetítési buktatóiról mesélünk.

Mi is ez az életút film? Miről is szólnak ezek? Ez valami Richard Linklater féle Sráckorhoz (Boyhood) hasonló elgondolás, ami végigkíséri az ifjú pár életét gyerekkoruktól egészen akár az esküvőjük napjáig, csak éppen videó felvételek helyett fényképek segítségével? Nos, igen, valami olyasmi. :) Annyiban azonban biztosan eltér, hogy nem lesz 166 perc terjedelmű (kissé násznép-próbáló lenne :)), viszont szinte bizonyos, hogy mind a megalkotása, mind pedig a levetítése tartogathat majd kihívásokat! Idén az esküvőink harmadán volt életút film vetítés, és nagyjából ezek felénél akadtak problémák!

1. Az első és legfontosabb, hogy mindenképp próbáljátok ki a helyszínen a lejátszást, jóval az éles műsorszám előtt, arról a laptopról vagy lejátszóról, amiről menni fog! Az otthoni gépen jól ment minden? Remek! De az otthon van. A laptopotokról sem szaggatott? Remek! El is hoztátok? Szuper! Viszont ha valamiért mégsem arról menne, hanem a DJ-s srác őskövületi mini e-cuccáról… kiálló pendrive-ról, Full HD-ban… Kopp. Az élvezhetetlen szaggatás garantált. Miért is ne mehetne a hozott laptopról? Lehet, hogy túlságosan új és nincs rajta VGA kimenet, csak HDMI? Míg a helyszín egyszeri beruházásnak gondolt, régi projektorán csak VGA csatlakozó van? És épp nincs kéznél egy VGA-HDMI átalakító? Ejnye. Kérdezzétek meg a helyszínt, hogy a projektorra mit lehet rádugni!
2. Előfordul, hogy a helyszín „technikai felelősei” (pl: pincérek) állítják be a technikát: kis asztal, rá a projektor, valahová elé a vászon. Még nincs kép. Be kéne dugni. Hozzon valaki kábelt. Nem ér el idáig. Kéne hosszabbító, gyerekek! Na, menni fog ez! Oké, lett kép, de túl nagy. Vigyük háttrébb a vásznat. De most életlen. Jó, jó, még egy picit. Oké, éles! Na, képünk már van, de miért nincs zene? Bazz, ez hangos! Mi, hogy üvölt? Ilyen és ehhez hasonló attrakciókat nézhettünk végig, ami nem kevés idő, volt, ahol kemény 30-40 percbe telt mindent úgy összerakni, hogy megfelelő méretű és élességű kép is legyen, illetve olyan hang, ami nincs túl vezérelve, nem recseg-ropog. És hiába történtek ezek pl. a tortavágást követő „szünetben”, akkor is érezhető volt, hogy mehetett volna flottabbul is az egész. Pedig nem olyan bonyolult a folyamat: mindent bekészíteni már jóval korábban, akár az 1. pont alapján elő is próbálni, hogy amikor kell, csak be kelljen hozni a dolgokat a korábban beállított helyre, és megnyomni a Play-t.
3. Na de hol legyen a vászon? Szintén helyszínfüggő. Ha nincs fix vásznuk, akkor lényegében bárhová tehető, a cél, hogy a násznép legtöbb tagja majd rálásson. Ha fix vásznuk van, akkor bizony előfordulhat olyan, hogy a zenekar feje fölött kell majd leengedni, és bizony megeshet, hogy néhány hangszer vagy zenész útban lesz, aminek ők roppantul örülnek majd, ha el kell bontani a fél színpadot. :)
4. Ha minden a helyén van, nincs más hátra, mint hátradőlni és élvezni a slideshowt/kisfilmet. Te, de ez teljesen máshogy néz ki, mint ahogy kéne! És olyan furák a színek is, nem? Bizony, előfordulhat, hogy a projektor színbeállítása teljesen félre van állítva. Emlékeztek még az 1. pontra? Egy tesztvetítésnél ez kiderülhet, és ott még van idő korrigálni! Mert ha a premierkor derül ki valami hiba (szaggat, nem színhelyes), ott már nagyon nehéz mérlegelni, hogy leállítsátok-e, ezzel garantálva további 10-20 perc „technikai szünetet”, vagy pedig menjen úgy végig, ahogy van, a násznép meg majd kibírja valahogy…
5. És bizony násznép! Ti ismeritek őket igazán, és mint a bevezetőben írtam, meg lehet próbálkozni egy Sráckor szintű 166 perccel is, de nem javasolt. Sokszor már a 3-4 percet is un(hat)ják, főleg – és most elnézést, ha ezzel valakit megsértek – ha gagyi a vetítendő anyag, és itt most nem a képekre gondolok, hanem a megvalósításra. Az igazán ütős, mozgalmas slideshow-hoz célszoftver kell, ami pénzbe kerül és ismeretet is igényel, de még egy sima mezei „képek áttűnnek egymás után, alatta zenei hangsáv” jellegű slideshow is jobb, mint egy powerpoint-os „prezi”, amihez egy WinAmp szolgáltatja külön a muzsikát. A cél persze mindenhol ugyanaz, és a hatás sem marad el, de a tálaláson mindig lehet egy picit javítani.

+1 tipp: Ne hagyjátok az utolsó pillanatra a dolgokat! A jobb ceremóniamesterek a hajukat fogják tépni, ha az esküvő előtti este azt hallják tőletek, hogy „Öhm, még pár képet lecserélünk, meg a zenét is lehet átvariáljuk, de ne izgulj, pár óra és küldjük!”. Valószínűleg lesz jobb dolgotok is annál, hogy szombat hajnalban slideshowt-t rendereljetek! Legkésőbb előző héten már fejezzétek be, másoljátok ki több pendrive-ra, akár cd-re, hogy biztos nálatok legyen aznap és pihenjetek!

írta: Zoli