Ahogy tavaly novemberben már említettük, idén adathordozót váltunk: dvd helyett pendrive-on adjuk majd át a képeket! Vajon gördülékenyen ment a váltás? Vajon könnyű dolgunk volt a cégekkel? Nem, hisz nekünk mindig más kell, mint ami simán és egyszerűen kapható… :)
De miért is döntöttünk amellett, hogy a jóval személyesebbre hangszerelhető digipack+dvd kombót lecseréljük valami másra? Ennek két fő oka van. Az egyik, hogy több párunk is jelezte, hogy szép-szép ez a dvd, csak ők azon kívül, hogy az ujjuk körül pörgethetik majd, nem tudnak vele mit kezdeni, mivel se a laptopjukban nincs dvd olvasó, se asztali lejátszójuk nincs. És ez a tendencia vélhetően a következő években csak még látványosabb lesz. A másik ok a váltásra, pedig az idő. Idő megírni és megnyomtatni a lemezeket, idő visszamásolni és leellenőrizni, hogy nem hibás-e, idő elkészíteni a digipack terveit, idő kivárni, ha esetleg a nyomda nem tudja kinyomtatni, idő elmenni érte, és bizony idő saját kezűleg összerakni. Esküvőszezonban lényegében minden óra számít, és ha teljes esték mennek el 2-3 digivel, akkor szerintem nem is kell tovább magyaráznunk.
Sok opció nem lévén a pendrive alapból adta magát: mennyivel jobb és gyorsabb lesz csak kivenni egy pendrive-ot a fiókból, felmásolni rá a képeket, visszamásolni, hogy minden rendben volt-e, és kész is vagyunk! Igen ám, de milyen legyen az a pendrive? Azt gondoltuk, hogy ez csak nem lesz akkora nagy talány, és pikk-pakk találunk valamit. Nos, nem így történt! :) Egy pendrive már 2014 februárja óta lapult valahol a szekrény mélyén, amit amolyan hirtelen felindulásból vettünk, kísérő ajándéknak szánva:
Mágneses, szívecske formájú pendrive
Rámondható, hogy “nem rossz, nem rossz”, de egyrészt nem volt jó jel, hogy így “rajtunk maradt”, másrészt ennyi hónappal a vásárlás után egyáltalán nem tudtuk elképzelni, hogy ez legyen “A” pendrive-unk. Elkezdtünk hát keresni, amihez 3 igényt fogalmaztunk meg magunkban: legyen valamilyen szinten egyedi, legyen elegáns, és legyen felhasználóbarát. De legalább a 3 kitétel közül 2 teljesüljön. :) Amit alapból kizártunk, azok a “hitelkártya” pendrive-ok, mert félő, hogy a kihajtható része könnyen letörne. Ennek fényében körbenéztünk mind itthoni, mind pedig a fotósok körében népszerű külföldi oldalakon, de hamar kiderült, hogy túlnyomórészt a vicces és gagyi pendrive-ok vannak többségben! Így hiába volt valahol 300 féle pendrive, ha abból csupán 3-4 darab az, amit talán választanánk. Igazából a fa pendrive-ok keltették fel az érdeklődésünket, így választottunk egy sötétbarna példányt, amihez járt egy saját kis tolótetős fa doboz is:
Pici, tolótetős fadobozban érkező fa pendrive
Kézhez kapva, magát a pendrive-ot hamar kukáztuk, mivel a kupakja minden volt csak nem pontosan illeszkedő (lötyögött), és így nem adhatunk át anyagot. Viszont a doboz beindította a fantáziánkat, főként, hogy a digipack helyett ki kellett találnunk valami mást, mert még sem adhatjuk át csak úgy önmagában a pendrive-ot, hogy „Tessék, itt van”, az eléggé színvonaltalan volna. Tetszett a tolótetős megoldás, tetszett a színe, és simán el tudtuk képzelni nagyobb méretben, hogy egyrészt exkluzívabb legyen, másrészt akkor a dobozba tehetünk még más jó dolgokat is, aminek örülhetnek majd a párjaink! :) Így innentől a történet kettéágazott: a még meg nem lévő pendrive-unk mellé kellett találnunk egy helyet, ahol dobozokat gyártanak nekünk. Újfent nekifogtunk a keresésnek, találtunk is helyet, ahol dobozt is készítenek és pendrive-ot is! A lelkesedésünk egészen addig tartott, amíg meg nem mondták az árakat… Mint kiderült, az egyedi pendrive-okat szeretik csillagászati árakban mérni, viszont a doboz árai nem voltak annyira elszállva. Le is adtunk rendelést egy teszt példányra (nyilván nem rendelünk látatlanba több tucatnyi dobozt), és vártunk. És vártunk. Egy hónap leforgása alatt nem sikerült odáig eljutni, hogy megkapjuk a várva várt 1 darab dobozunkat. Gyorson osztottunk, szoroztunk, és az jött ki, hogy ha egy doboz nincs meg egy hónap alatt, akkor mondjuk 15-20 dobozra több, mint egy-másfél évet kéne várni? :) Megköszöntük emberünknek a lehetőséget, hogy ennyire el akart nekünk adni, és további sok sikert kívántunk neki a remek céges imázs építéséhez.
Némileg el voltunk keseredve, mivel szeptember volt, és egyszerűen nem jutottunk egyről a kettőre. Újra és újra néztük a webshop-okat, és olyan pendrive-okat is számításba vettünk, amik korábban “radar alatt” voltak. Írtunk néhány ajánlatkérést, a válaszokat azóta is várjuk. Találkoztunk az egyik hely “területi képviselő” lányzójával is, akiről hamar kiderült, hogy szegényt nem erre a munkára teremtették. Bármit is kérdeztünk, semmi konkrétat nem tudott mondani, a mutatott pendrive-ok ömlesztve egy dobozba voltak beszórva, némileg turkáló hangulatot árasztva. Tényleg ennyire senki nem akar eladni? Oké, akkor partizánakciózzunk, hosszas keresések után őket találtuk:
Az utolsó körös versenyzők
Jött tehát egy sima, egy elegáns, egy újabb “hátha ez most jobb lesz” fa és egy egyedi pendrive! Ezek közül választunk, pont! A simát elvetettük, mert kicsit kommersz. Az elegáns akár lehetett is volna, de ahogy az ember kézbe vette, máris ujjlenyomatos lett. A fa már jobb volt, mint a korábbi, de nehezen lehetett elvonatkoztatni attól, hogy egy öngyújtóra hasonlít, másrészt ott volt a kulcs, ami bár először meredek ötletnek tűnt, megnyerte a mezőnyt! November közepére így lett meg a pendrive-unk!
Decemberre már nem volt mit tenni, elszaporodtak a kulcsok… :)
Viszont hátra volt még ugye a doboz kérdése, amivel annyi előrelépés történt, hogy felvettük a kapcsolatot néhány hellyel, akik elvileg foglalkoznak fa doboz készítéssel, bár futottunk egy kört papírdobozok körében is, aminél vicces volt, hogy drágábbra mondták őket, mint a fa dobozokat. :) Illetve lemondtunk a korábban szűk keresztmetszetet jelentő, sokaknál roppant nehezen kivitelezhető sötétbarna, diószínű festésről, és maradtunk a natúr színnél. Az összes ilyen dobozos helyről amúgy tudni kell, hogy vagy nem budapesti a cég, vagy ha igen, akkor az a világ végén van. Egyik nap nyakamba vettem a várost és körbejártam a helyeket. Rövid időn belül 2-re redukálódott a lista. :) Volt, ahol nem tudták megoldani a teszt példányt, mert kapásból 50 darabot kellett volna rendelni, nyilván látatlanba. Volt, aki a tolótetőre mondott nemet. A megmaradt két lehetőség közül az egyik helyen meglepően flottul ment minden: kedvesen és nyitottan álltak a felvázolt elképzeléshez, két hetes határidőt ígértek, de pár napra rá hívtak is, hogy kész a doboz! Hihetetlenül örültünk! Két apróság volt csak. Azt tudtuk, hogy a cég nem végez felületkezelést, vagyis nem lesz lakkozott a doboz, így a megkapott doboz is teljesen natúr fa volt. Egyáltalán nem volt rossz, bőven rámondhattuk volna az áment! A másik apróság, hogy a doboz jó néhány centivel nagyobb lett, mint amit kértünk. Végül azonban ez sem zavart minket annyira, mert újabb ötletet adott.
Nyers, lakkozás mentes fadoboz, próba gravírozással
A másik hellyel már nem volt ennyire rózsás a helyzet. Tőlük vártuk igazából a „megváltást”, lakkozzák is a dobozokat, és mint kiderült, gravírozzák is, ha szükséges (hmm, gravírozás), árban is jóval kedvezőbbek, de néhány levélváltást követően elértük, hogy ne válaszoljanak vissza. :) Pedig mi csak kérdeztünk, és próbáltuk a lehetséges variációk (újabb nyers vagy lakkozott, gravír nem gravír) közül megtalálni a számunkra kedvezőt. Mivel nem kevés energiát fektettünk eddig a dolgokba, ilyen könnyen nem adjuk fel. Most már csak azért sem. Újabb levelet írtunk…és láss csodát, válaszoltak, legyártják a teszt dobozt. Kompromisszumként mi sem akartunk visszaélni a lehetőséggel, így a 4 variáció közül ráböktünk egyre. Tudtuk, hogy milyen a nyers, kezeletlen doboz, így mindenképp egy lakkozottat szerettünk volna látni. Az, hogy gravíroztassuk-e a tolótetőt vagy sem, úgy voltunk vele, hogy ha igen, akkor nem nyaggatjuk ezzel a céget, majd nyaggatunk mást, ha kell! :) Javában december közepe volt ekkor, így elfogadtuk, hogy legkorábban január elejére készülhet el a dobozunk. Eljött a január, és megjött a doboz is. Mi pedig elégedetten nyugtáztuk, hogy a dobozkeresés véget ért:
Egy lakkozott, igényesen megmunkált végső példány, gravírozás nélkül
A teszt doboz után már be is tankoltunk, ki tudja milyen évünk lesz :)
Mizu pedig lelkesen őrzi is a dobozokat, még kérni sem kellett rá! :)
Viszont, mint a legtöbb felmerült ötlet, ha egyszer felmerül, nehéz elengedni, még akkor is, ha a végén nemet mondunk rá, de egyszer legalább látnunk kell. Ilyen lett az előbb említett gravírozás. Nem tartottuk létszükségnek, de kíváncsiak voltunk rá. És aránylag gyorsan le is zongoráztuk. Írtunk vagy egy tucat helynek, volt, ahonnan egyből jött válasz, volt, ahonnan szintén azóta is várjuk. De azt már megszoktuk. Ahogy azt is, hogy az árak elképesztő szórást mutassanak. Volt, ahol annyiért gravíroztak volna 1 betűt, mint máshol egy fél regényt. Vettünk tehát egy átlagárhoz közeli céget, megnéztük, hogy ne legyen a világ végén, és álljanak igényesen a munkához. Második próbálkozásra ez a projekt is lezárult!
Mostanra tehát van pendrive-unk, gravírozott dobozzal! Mondhatni szokás szerint nem volt egy egyszerű kör, de megérte! Már csak némi dekorációs kitöltő anyagot kell találnunk a dobozba, és kész vagyunk… Legalábbis egyelőre. :)
írta: Zoli
