Minek örülnek jobban a fotósok: ha egy, vagy ha több videóssal kell „megküzdeniük” egy esküvőn? Mennyibe kerül szerintünk egy jó esküvői videós? Csapatban érdemes keresni a fotós-videós párost vagy ennek nincs annyi hozzáadott értéke? Ezekről elmélkedünk most.
A legelső kérdést persze további opciókkal is kiegészíthetnénk, hogy egy vagy több videósnak örülnek a fotósok, egy kisebb stábnak, netán annak, ha egy videós sincs a lagzin, vagy annak, ha a vendégek, örömszülők videóznak. Mindegyik megér egy-egy bekezdést. :)
Vajon örültünk vagy nem örültünk? :)
De mielőtt belevágnánk, tegyük fel a mindent eldöntő kérdést: Kell-e egyáltalán videós az esküvőre? Sokan úgy gondolják, hogy legalább ugyanolyan fontos, mint a fotó, sokan pedig azt, hogy teljesen fölösleges, és egy fotókönyv úgy is sokkal hamarabb előkerül nézegetésre, mint egy 2-3 órás nyersanyag. Igazából egyik nézőpontot sem lehet igazán megcáfolni, nálunk is némileg hullámzó a videósok aránya. A tavalyi évünkben rekord alacsony volt (az esküvők 33%-án volt csak), idén rekord magas (50%), két éve pedig középszint (42%). Hogy ez a tendencia folytatódik-e jövőre, még pontosan nem tudjuk. Mi magunk azt gondoljuk, hogy jó dolog a videó, mást és máshogy ad vissza, mint a fotó. De. Egy bizonyos minőségi szint alatt nincs értelme (mondjuk ez a fotóra is igaz lehet), és csak pénzkidobás. Ezt a szintet mindenki a saját pénztárcája és igényszintje alapján húzhatja meg. Ha mi most keresnénk videóst, akkor valahol 180-200e környékén indulna a keresés, ami viszont még közel nem az a minőségi szint, amit mi tényleg szívesen a polcra is tennénk. Mert az valahol 400-500e-nél található, valódi cinematográfiának hívják és kb. 4-5 szolgáltatóra szűkítené kishazánkban azt a listát, akikből tényleg jó szívvel választanánk. Azért vannak igényeink, na, attól függetlenül, hogy ennyit meg már mi sem biztos, hogy fizetnénk érte. :)
Sokan maguktól is megtalálják azokat a szolgáltatókat, akiknek a munkáitól leesik az ember álla. Majd meghallják az árakat (amit ránézésre legbelül már tudtak, csak nem sejtettek) és dobnak egy hátast. Viszont látva a kisfilmek látványvilágát, történetvezetését, dramaturgiáját, egy „mezei videós” munkája többé már szóba sem jöhet, így inkább nem is lesz videós az esküvőn. Ismerős?
Vagy ha lesz is, akkor az egy barát lesz a násznépből, aki dokumentálja az eseményeket. Velük általában nem szokott gond lenni, csendesen és lelkesen megbújnak a háttérben, és hát, dokumentálják az eseményeket. :) Még a hosszabb események rögzítése sem okoz nekik gondot, sőt, ezt néha roppant kreatív módon oldják meg ! :)
Egyszerű, de nagyszerű megoldás! :D
A „képzavar” akkor kezdődik, amikor valamelyik örömszülő gondolja azt (általában valamelyik örömapa), hogy ő vállalja magára azt a nemes tettet, hogy végigvideózza az esküvőt, tisztán szeretetből. Ilyenkor történik meg az, hogy szinte eggyé válik a kamerával, és nehéz olyan képet lőni róla, hogy ne lenne nála, vagy a szeme előtt a kamera. Édes dolog, amikor még a gratulációnál is úgy megy a puszi-puszi, hogy a kamera egy pillanatra sem áll le, vagy kerülne le a kézből. Ezért tisztelettel megkérnénk minden jegyespárt, szóljatok otthon apunak, nem kell mindent kamerázni, és egy kicsit inkább élvezze az esküvőt az LCD kijelző elől is!
Az igazi multifunkciós örömapa: mi is szemmel voltunk tartva. :)
Egész hamar el is érkeztünk a krémhez. :) Van ez az örök nagy kérdés, hogy ha fotós és videós is van az esküvőn, akkor melyikük munkája fontosabb? A válasz rém egyszerű: egyaránt fontos mindkettő. Mind a két szolgáltató azért van ott, hogy a párnak a tudása legjavát nyújtsa, és nem szabadna, hogy „hatalmi harccá” fajuljon egy-egy kép/snitt megörökítése (vagy az egész nap). De sajnos gyakran hallani ilyenről, hogy nem csekély mértékű súrlódás van a kollégák között. Pl. ilyen cukiságok vannak:
És ez csak néhány ártatlan példa. Óhatatlan, hogy ne legyen egy-egy ilyen pillanat, akár véletlenül is, de két kulturált szolgáltató ezeket gond nélkül tudja kezelni. A gond tényleg ott van, amikor valamelyik fél felsőbbrendűnek hiszi magát, vagy csak szimplán tényleg bunkó az illető, mert ez sem kirívó eset. Mi lekopogjuk, általában nagyon jó arcokat fogunk ki, még akkor is, amikor a bemutatkozásnál és a technikai apparátusra pillantva néha egy kicsit pislogunk az illetőn, de utólag nagyon kellemesek szoktunk csalódni. :)
A fenti folyományaként könnyen lehet azt gondolni, hogy az igazi tuti megoldás, amikor egy egész csapatot kértek fel, ahol egy bandából kapjátok a fotót és videót. Nyilván ott annyi előny adott, hogy a tagok ismerik egymást, valószínűleg voltak is együtt már esküvőn, de kb. ennyi. Ha valamelyik fél munkája kevésbé tetszik, teljesen fölösleges az ilyen felálláshoz ragaszkodni, csak azért mert ők egy csapat. Mi pl. szívesen ajánlunk másokat, és szerencsére minket is szívesen ajánlanak, így bőven akadnak olyan videósok, videós párosok, akikkel már többször dolgoztunk együtt, és ismerjük a „duracelnyuszi” üzemmódjukat vagy, hogy épp mit és honnan szeretnek rögzíteni. Ha meg nem ismerjük, majd megismerjük. :)
Mennyi videós a kellő mennyiségű videós? A tapasztalat azt mutatja, hogy nagyon sokan dolgoznak egyedül. Nem mondjuk, hogy egyetlen videós ne tudna kimagasló minőséget nyújtani, de valahogy itt is a páros felállást javasoljuk. Ahogy a fotózás terén, úgy a videózásnál is rengeteget számít a másik látószög, a kamera mögött álló személy eltérő látásmódja, a szabadabb mozgástere, stb. De ezzel nem beszélünk kicsit magunk ellen? Nem rosszabb 2 plusz szolgáltatót figyelembe venni, mint egyet? Az a furcsa, hogy nem. Két videós alapból úgy dolgozik, hogy már figyelnek egymásra, hogy ne legyenek egymás felvételében, így a fotósokra is jobban tudnak koncentrálni. Egy egyedüliként dolgozó videósnak azonban javarészt csak arra kell figyelnie, hogy neki jó legyen.
Bekészülve a gyűrű áldáshoz, majd a semmiből hirtelen ott terem egy kamera… WÁÁÁÁ!
De azért ezek a szituációk is kezelhetők, főleg, ha amúgy jó fej a videós. :) No de, mi van akkor, amikor egy komplett stáb (3-5 fő, jib, stb) jön forgatni az esküvőre, merthogy ilyen is van?! Igazából semmi, az élet megoldja a legtöbb helyzetet. Ilyenkor valahogy könnyebb elfogadni azt, ha valaki rajta lesz a képen, mert egy adott, szűk helyre koncentrálódó eseménynél (pl. templomi szertartás) biztos, hogy valaki rajta lesz a képen. Pont. Ezt ők is tudják, mi is tudjuk és a pár is tudja.
Megszámolni is sokan voltunk a szertartás alatt, de valahogy mégsem bosszankodtunk.
Két igen tipikus jellemzőt még meg kell említenünk – just for fun -, bármennyien is legyenek a képrögzítő kollégák! Az egyik, hogy ha állványt használnak (és itt a “ha” nem véletlen, ugyanis van, aki végig kézből nyomja, ami számomra teljesen érthetetlen), és az állványról lekerül a kamera, akkor az állvány valahogy önálló életre kel, mert mindig ott bukkan fel később a képeken, ahol nem számítunk rá. Ha valamikor mégis elkerülne a helyére, később, mondjuk a menyecske tánctál már megint ott támasztja a falat. Érthetetlen. :) A másik pedig, hogy némelyik kamera modell olyan, mint a BMW-k többsége, csak itt nem az index hiánya tűnik fel, hanem a zoom-é! Ezért kell elnézni szegény kollégának, hogy olykor a pár arcába mászik és 20 centiről filmez, mert szegény nem tud mást tenni. Ugye? Hát persze. :)
Összefoglalva, a fotósok nyilván azt szeretik a legjobban, ha senki nem videózik, és a násznépből senki nem fotózik az esküvőn. Ez a legkényelmesebb és legszabadabb, de az élet nem ilyen egyszerű. Ha szerintetek fölösleges a videós, ne kérjetek fel videóst csak azért, mert mások azt sulykolják. Ha nem találtok olyan (megfizethető) videóst, akinek tetszene a munkája, inkább ne kérjetek fel senkit, csak azért, hogy legyen. Két videós részletgazdagabb videót tud készíteni, mint aki egyedül dolgozik, és még egy komplett stábbal is meg lehet találni a közös hangot, és meg lehet hagyni egymásnak a mozgásteret, mondjon bárki bármit.
Rajtatok múlik, hogy kit választotok! :)
írta: Zoli
