A fotóknak fotókönyvben a helyük! Ezt nagyon sok fotós vallja, így rengeteg oldalon választható Fine Art album, mint lehetséges opció (vagy csak az). Tényleg ennyi „szépművészet pártoló” alkotóművész élne kishazánkban, vagy csak jól hangzik a Fine Art szócska, amire a párok talán jobban ráharapnak?
Először is kezdjük egy találós kérdéssel: mit gondoltok, a képen látható album Fine Art album? Mindenki írja le a választ egy papírra, tegyétek félre, és folytassátok az olvasást! :)
Annyit elárulok, hogy mi ezt a könyvet “csupán” Prémium albumnak hívjuk! Miért?
Míg egy fotókönyvet hívhatunk könyvnek vagy albumnak, addig a minőségbeli megkülönböztetésükre használt Prémium és Fine Art szavak már nem szinonimái egymásnak, mégis nagyon sokan tévesen csak az utóbbival dobálóznak (ami bosszantó, hogy még az esküvőfotósok felső „elit” körében sem ritka ez a pontatlanság). Nyilván mindenki úgy és annyiért árulja a könyveit, amennyiért gondolja, és amennyiért megveszik tőle, de ha a fotós mondjuk már X %-kal többre sarcolja a Fine Art könyvét (vagy csak annak mondott könyveket ad, méregdrágán), akkor az már legyen is Fine Art!
Vegyük szépen sorra, hogy nagyjából mivel is reklámozzák ezeket a könyveket, én pedig a lehető legrövidebben igyekszem megválaszolni, hogy ettől vagy attól Fine Art albumot kaptok-e kézhez vagy sem.
Nagyjából a fentiekhez hasonló felsorolásokkal lehet találkozni, amikkel az égvilágon semmi gond nincs, hisz a legtöbbje elengedhetetlen ahhoz, hogy egy igényes album születhessen. Csak nem ezektől lesz Fine Art a Fine Art. Akkor mégis mitől? Eláruljuk: a megfelelő papír és a megfelelő nyomtató találkozásától (felhasznált festéktől).
A Fine Art album Giclée nyomatokból készül, mely minősített, savmentes, múzeum archív papírt takar. Minősített, vagyis megfelelő tanúsítvánnyal rendelkezik, így ezek a papírok megfelelnek a legmagasabb szintű öregedés és fényállósági kritériumoknak. 100%-ban savmentesek, ezzel garantálva az időtállóságot és a lélegzetelállítóan szép színeket, akár 150-200 évig. Múzeum archív, a fentiek következménye, vagyis a nyomatok alkalmasak akár galériákban történő kiállításra, értékesítésre is, azaz a műalkotások archiválására. Többek között létezik rost, pamut, gyapot alapú Fine Art papír, melyeknek leginkább felületükben (sima, homogén, matt, természetes fehérségű, stb.) és felhasználási területükben térnek el (pl. erősen kontrasztos képekhez, extrém színtelitettséget igénylő képekhez, képzőművészeti célra). Viszont ezeket a nyomatokat védeni kell, mivel kényesek, sérülékenyek, könnyen karcolódhatnak, koszolódhatnak, így a valódi Fine Art albumokról (amikről most már biztosan tudjuk, hogy nem elég egy megnevezést oda biggyeszteni az „album” szócska elé) elmondható, hogy nem mindenkinek ajánlható nyugodt szívvel. Tényleges műtárgyként kell rájuk tekinteni, nem napi használatra vannak kitalálva!
Térjünk vissza a cikk elején feltett találós kérdésre, de mivel nem akartam előre lelőni a Fine Art albumokkal kapcsolatos tévhiteket, ezért most már pontosíthatom a kérdést: mit gondoltok, hogy a fenti képeken látható 30×30-as, 26 lapos, 52 egyedi oldaltervezésű, 148 képet tartalmazó, történetmesélős, teljesen síkban nyitható, Acryl fedős, valódi bőr kötéses, metál papíros, önvédelmi fegyverként is helytálló, olcsónak távolról sem nevezhető gyönyörűség Fine Art album vagy nem Fine Art album? Vegyétek elő a félrerakott papírt. Eltaláltátok? :)
írta: Zoli
