A héten Zsuzsi és Laci esküvői kulisszatitkairól olvashattok!
1. Mennyi idő volt megszervezni az esküvőtöket?
A szervezési idő hozzávetőlegesen egy év volt. Lehetett volna gyorsabban is, de mi mindennek igyekeztünk utána járni. Előző év februárjában kezdtünk el tapogatózni, elsősorban helyszín iránt, akkor még az év augusztus végén – szeptember elejére terveztük, de hamar rá kellett jönnünk, hogy ez nem fog menni. 180 fős lakodalomra készültünk, és elég gyorsan megtapasztaltuk, hogy Budapesten nem sok helyszín található ennyi főre, amelyik meg igen, az vagy nagyon szűkös, vagy irreálisan drága. Így a helyszínekre jobban rá kellett feküdni, aminek a végeredménye az lett, hogy a kör leszűkült néhány Pest – közeli helyszínre. Rá kellett ébrednünk arra, hogy mások is így vannak, és egy esküvői szezon három hónapból áll, ami maximum 11 hétvége, és rengeteg pár házasodna, így a tuti helyszíneket már egy évre előre le kell foglalni. Így esett, hogy 2015 év májusára foglaltunk helyszínt, 2014 márciusában, amik or az adott helyszínen már több hétvége foglalt volt 2015re. Persze utólag visszagondolva ez nem volt probléma, mert így volt időnk nemcsak a legtutibb szolgáltatókat (mbPhoto-val az élen;) ) de minden apró kis részletet kidolgoznunk az esküvői autótól egészen a boros címkéig.
Szervezéskor mindenkinek tanácsolom, hogy számoljon utána, hogy mit gondol, ezzel a dologgal mikorra kell kész lenni, és számoljon vissza egy hónapot, mert bármi közbe jöhet. A fő szolgáltatókat (fotós, videós, cukrász, esküvői ruha, Dj-zenekar) érdemes minél korábban elkezdeni, hiszen náluk is szinte egy évre előre be van telve a naptár. (Tény nem minden szolgáltatónál van ez így, de azon elgondolkodnék ha például videós adott évben csak két esküvőre megy, gyanús lehet, hogy vajon miért nem kérik fel többre) Nem árt időben gondolni a meghívókra is. Ha például az esküvő szeptember elsején lesz, és úgy gondolod, hogy június elsején osztod ki, akkor kész kell lennie a meghívóknak június 1-re. És nem elég két héttel előtte megrendelni, mert sok helyütt hibába ígérnek két hetet, mi van ha nem olyan mint amilyennek lennie kell? Vagy elrontanak valamit? Stb. Figyelembe kell venni, a gyártási – tervezési időt, és az is, hogy a kiosztás sem egy nap, főleg, ha törekedtek a személyes átadásra, a meghívók kiosztogatása simán elvehet egy hónapot! Tehát a példát figyelembe véve, ha úgy tervezed, hogy június elsején meghívókiszórás van, akkor a meghívó megrendelése április vége legyen.
2. Volt-e bármi, amin összevesztetek a szervezés kapcsán vagy amiben nem értettetek egyet? Kellett esetleg bármilyen kompromisszumot kötnötök egyik vagy másik szolgáltatóval kapcsolatban?
Kettőnk között vita nem volt, mindenben egyet értettünk, de hát ezért is… Amit viszont tanácsolunk mindenkinek, az esküvő szervezésének pillanatában magoljatok be egy mondatot, ezzel aludjatok, ezzel éljetek, mert sokat kell majd használni: “KÖSZÖNÖM, EZ TÉNYLEG JÓ ÖTLET, DE MI NEM ÍGY SZERETNÉNK, VÉGÜL IS A MI ESKÜVŐNK LESZ, DE MAJD TE A TE ESKÜVŐDÖN ÍGY TESZED.” Ugyanis a jó tanácsok jönnek – mennek, már már volt olyan rokon/barát aki abba is beleszólt volna, hogy milyen színű legyen a díszítés, mert neki az a szín tetszik. Főleg a szűk családon belül nehéz megértetni, hogy mit szeretne az ember, és sajnos ez okoz konfliktusokat mind a generációs szakadékok, a vidéki/városi szokások, és a családi hagyományok eltérő mivolta miatt.
A dolgok nehézségét alapból az indította, hogy a 180 főre tervezett esküvőre végül is 225 embert hívtunk meg,(a templomira még többet), de végül sokan lemondták, így maradt az eredeti létszám, és a lagzik 183-man voltunk. A problémát az okozta, hogy 183 főből közel 150 a helyszínen szeretett volna aludni, a szálloda férőhelye viszont korlátozott, és nem volt egyszerű ennyi embert egy 143 férőhelyes szállodába betuszkolni. Emellett egyes vendégeknek persze mindig van problémájuk, sajnos nem elég az, hogy szállást tudunk biztosítani, még extra igények is előfordultak.
3. Maradt valamilyen szerveznivaló, elintéznivaló az utolsó hétre, napokra (netán még az esküvő napjára is)?
Az esküvői autónk egy Trabant volt, ami saját (Zsuzsié) és a lagzi előtt kapott egy kis restaurálást és egy teli fényezést, amin a karosszériás hónapokig ült, és nem kis nógatások árán lett kész a lagzi előtti hétre. Ez okozott egy kis izgalmat (-a fényezőnek is, amikor közöltem, hogy ő fizeti az autóbérlést ha nem lesz kész a trabi:D ) de ettől függetlenül úgy terveztük a dolgokat, hogy utolsó héten mi már nem szervezünk semmit. Sajnos ez a fentebb említett vendég – szállás problémák miatt nem teljesen sikerült, de igyekeztünk nem bosszantani magunkat ezen. A nagy napon is voltak ezzel gondok (pl egy vendég a templomi és a polgári szertartás között jelezte, hogy ott aludna), de mi minden aznap felmerülő problémára azt a választ adtuk: “Vőfély, tanúk, örömszülők, fotósok tudnak mindent őhozzájuk kell fordulni problémával, mi sajnos nem tudunk segíteni.” Ez elég “bunkón” hangzik, de ez a mi napunk volt , nem hagyhattuk senki miatt sem elrontani, és megérte, mert végül minden megoldódott és mi teljes nyugalomban és örömben tudtuk egymásnak szentelni a napot.
4. Miként éltétek meg magát a Nagy napot? Nagyon pörögtek az események?
Már a nagy nap előtti este kimentünk többen a helyszínre, így gyakorlatilag sodródtunk az árral péntek estétől, egészen vasárnap estig, amikor hulla fáradtan, de már házasan hazaértünk és magunkhoz fogtuk a macskánkat. :D A nagy napon mindent menetrendhez kötöttünk, amit előzőleg a vőfélyünkkel terveztünk el és egyeztettük az összes szolgáltatóval, így gyakorlatilag minden terv szerint alakult, bár így is olyan gyorsan pörögtek az események, hogy nem mindig tudtuk azt csinálni, amihez kedvünk lett volna. Sajnos ez annak a rovására is ment, hogy kevesebbet, csak pár szót, tudtunk beszélgetni a vendégekkel, de hát 180 embernél ez amúgy is nehézkes.:)
A lényeg, hogy szép volt minden, minden pillanatot meg tudunk élni, és hiába vettek körbe ennyien, mi egész nap éreztük egymás szeretetét, mint ha kettesben lettünk volna. Szép volt minden, és sokszor magunk is meglepődtünk azon, hogy milyen szépen és jól sikerültek az eltervezett dolgok.
5. Mi volt a legemlékezetesebb pillanatotok az esküvő napján?
Laci: Ahogy a templomban álltunk, és egymás szemébe néztünk. Körbevett kétszáz ember, de akkor és ott, csak én voltam és Zsuzsi. Sosem fogom elfelejteni, ahogy a szemembe nézett és elmondta az esküjét. Az egy megrendítő pillanat volt, amikor nekem is könnybe lábadt a szemem. Ennél szebbet nem tudok elképzelni, és bár az egész nap tele volt meglepetésekkel és gyönyörű pillanatokkal, a fénypont ez volt.
Zsuzsi: Húú, hát annyi minden történt, és rengeteg szép pillanatra olyan élénken emlékszem, hogy nagyon nehéz egyetlen pillanatot kiválasztani. A templomi szertartáson volt az egyik legfelemelőbb pillanat, mikor az eskünket mondtuk, mert nemcsak, hogy mindketten nagyon meghatódtunk, de akkor hiába volt tele a templom, Lacin kívül minden más megszűnt létezni mikor egymásra nézünk, nagyon bensőséges és megható pillanat volt. Ezen kívül számos örömteli, kacagtató, meglepő és boldog pillanat volt aznap. :)
6. Mi az (ha egyáltalán van ilyen), amit másképp csinálnátok így utólag?
Egy kicsit nagy nap menetrendjét máshogy szerveztük volna. Így is hibátlan volt, de utólag visszagondolva egy – egy dolog, ha másképp van, lehet, hogy jobb lett volna, például azzal nem számoltunk, hogy nem tudunk kivonulni, hanem a tömeg megindul felénk gratulálni a polgári végén (a rizsszórók szegények meg vártak…) Így már tudjuk, hogy a gratulációt be kellett volna tenni a templomi szertartás után, szervezetten. De ezek csak apróságok:)
7. Milyen volt visszazökkenni a “valóságba” az esküvőt vagy a nászutat követően?
Nászútra nem mentünk, de az esküvő utáni hetet kettesben töltöttük itthon, kirándultunk beszélgettünk stb. Mondhatni Budapesten voltunk nászúton:D Persze utána jöttek a dolgos hétköznapok, nem volt jó, de ez vn. Az emlékek és BoriZoli képei, illetve Misi videója egyből visszavisz minket nagy napra. Persze a legrosszabb, hogy kivétel nélkül mindenkitől a következő kérdések jönnek: “Milyen a házasélet????” Ez a kedvencem, ugyanilyen mint eddig. A másik “Lesz baba????” Szintén nagy kedvenc. Mindig az a válaszom, hogy “Lesz. Majd. Majd szólunk. De nem most. Meg amúgy i ilyet nem illik kérdezni mert nem lehet mindenkinek” És itt el is fogynak a kérdések:)
+1 „jótanácsok”
Tanácsunk. Ne kapkodjatok. Hagyjatok időt mindenre és egymásnak is. Tervezzetek és valósítsátok meg. Ne adjátok alább. Ha 10-est akartok legyen 10-es, hiába mond mindenki 9-et. Ne feledjétek ez a ti esküvőtök lesz, legyen olyan mint álmotokban. És ami a legfontosabb: szeressétek egymást, mondjatok őszinte igent.
(+1 tanács: éhes fotós nem jó fotós:D )
Köszönjük Zsuzsinak és Lacinak, hogy megoszthattuk Veletek ezeket az információkat, élményeket!
