-
- A színfalak mögött 23
- Élménybeszámoló 26
- Hasznos tudnivalók 31
- Helyszínajánló 5
- Hírek 1
- Inspiráció 6
Főbb címkéink
Mi történik, ha a nyomda beint neked? Mi történik, ha valami újra vágysz? Mit lehet egy digipack-en még csiszolni, hogy az még igényesebb és exkluzívabb legyen? A továbbiak megtörtént esetet mesélnek el! :)
Számunkra sosem volt kérdés, hogy miben adjuk át az esküvői képeket! Amolyan „hozott hobbiként” a válasz mindig is adva volt: kézzel készült, egyedi digipack-ben! 2009 áprilisa óta készítek saját részre, illetve hazai és külföldi dvd/bd film gyűjtőknek különféle 1-8 tálcás pakkokat, így az évek során volt időm némi rutinra szert tenni, és folyamatosan finomítani az alkalmazott technikákon. Azonban idén, pár hónap alatt szerintem többet újítottam, mint valaha gondoltam volna. :)
Mondani szokás, hogy a kényszer nagyúr, és ez abszolút így is van! Nagyjából 1 évig egy nyomda félig-meddig levette a terhet a vállamról azzal, hogy a digi alapját ők rakták össze, nekem csak a belsejét kellett a tálcával beragasztanom, illetve a külső feknit (slipcase) összeállítanom. Viszont nyár közepén ez a kedves nyomda lényegében azt mondta, hogy kapjuk be, mivel nekik oltári macera lett az a plusz 3 nyomat, amit kértünk tőlük, és amúgy is eltér a hagyományostól (még jó, hogy eltér! :)), ha nem tetszik, amit ők alapjáraton adnak (nem tetszett), keressünk másik helyet. Így nem tehettünk mást, új nyomda után kellett néznünk. Visszatérhettünk volna oda, ahonnan a filmes digi alapok jönnek, de az meg hosszútávon nekünk nem jelentett opciót, mivel bármennyire is szépek, azok nem fotónyomatok (mint amilyen a beintős helyen volt), és egy esküvős anyaghoz mégiscsak az dukál. Fél tucat nyomda felkeresése után meg is találtuk az emberünket, aki kellő nyitottsággal állt hozzánk, de mint mindig, az általunk egyszerűnek és alapnak gondolt dolgok technikai problémákba ütköztek, amiket meg kellett oldanunk, még pedig minél hamarabb!
Rögtön elsőként szembesülnünk kellett azzal, hogy a fotó papír nem holmi műnyomó papír, és ilyenformán nem annyira egyszerű a hajtogatása (a 180 fokban való visszahajtása meg pláne), mert törik, reped, stb. Erre megoldás a fóliázás! De sajnos a nyomdának, akit találtunk nincs matt vagy fényes fóliája, amikkel eddig dolgoztam, csak szatén vagy bőr jellegű. Akkor legyen a bőr, majd csak megbarátkozom vele, bár azért voltak fenntartásaim. Az első teszt után viszont egyértelmű lett: nem hogy megbarátkoztam vele, de simán megvettek vele! Gyönyörű, exkluzív hatása van! Remek, egy nagy pipa.
Igen ám, de amit álmomban sem gondoltam volna, hogy ezen a fólián nem marad fenn az évek óta bevált ragasztópisztolyos „hot-melt” ragasztott tálca, mivel a fólia a rögzítés után pár óra elteltével ledobta magáról. Marha jó. Tudtam, hogy létezik kimondottan szilikonos ragasztópötty, aminek biztos van valami új verziója, mint amit én még anno használtam (és amit okkal cseréltem). Volt is, be is szerezhető, ki is próbáltam, de a bizalom nem volt meg, hogy idővel nem engedi-e lejjebb csúszni a tálcát a helyéről. Ide stabil ragasztás kell!
Pillanatragasztó kilőve, mert az kimarja a nyomatot. Ami nem átlátszó ragasztó az szintén kilőve, mert a tálca viszont átlátszó. Brainstorming a nyomdász emberkével, aki ajánlott egy alkoholos tisztogatást a ragasztás előtt (irány a patika), illetve egy olyan ragasztót, amit ő is használ a fotókönyvek ragasztásához: átlátszó és 0% oldószer! Ez kell nekem! Nyilván könnyebb lett volna megkérdeznem, hogy hol kapható, de szeretem a fölösleges kihívásokat. Egyik papírbolt a másik után, horror áron volt is, majd egy számtech boltból (!) sikerült reális áron beszereznem. Azóta láttam az OBI-ban is, még annál is olcsóbban. :)
Ez az alkoholos előtisztítás és az új ragasztó egészen működőképesnek bizonyult, már csak a ragasztó adagolását kellett megoldani, mert a nyílása túl nagy ahhoz, hogy egyenletesen és finoman lehessen adagolni. Ha kevés, akkor nem tart, ha sok, akkor csúnyán, óriási foltban szétterjeszkedik a tálca alatt. Az pedig megint más kérdés, hogy a tálcát fél óráig szorosan a helyén kell tartani, amíg a ragasztó megköt, szemben a ragasztópisztoly kb. 20 mp-vel. A teszt digimről ilyentájt már 4-5 tálca csüngött jobbra-balra, abszolút kukára ítélve az egészet, de erről szólnak a tesztek. Egy újabb patikai és OBI kör után mind az adagolás, mind pedig a rögzítés probléma pipa.
Van még valami?! Persze, hogy van! Az már az első tesztnél kiderült, hogy a slipcase-nek önmagában nincs olyan tartása, mint a 300g-os műnyomó papírnak. Vagyis kell bele valami merevítés. De mi legyen? Valami fémcsík, vagy kemény „írásvetítő” fólia, netán csak egy nagyon vékony karton, ami azért mégsem annyira vékony? Ez utóbbi kettő közül végül a vékony karton győzött. Ennek ragasztása, beillesztése már amolyan „fél lábon” szituáció lett, két eltérő módszer, amiből az egyik kapásból működött is.
Azt csak mellékesen jegyzem meg, mert igazából nem a mostani úttaposás része, hogy a dupla lemezes tálca kishazánkban nem kapható, amire már fel voltam készülve a korábbi filmes digijeim kapcsán. Ha most kellett volna szembesülnöm vele, hát… mondtam volna valami szépet. :)
Szeretjük a kihívásokat, szeretjük az új dolgokat, és szeretjük ezek útját mi magunk kitaposni. Viszont annak idejét is szeretjük mi meghatározni, hogy ezekre mikor kerüljön sor, de mint oly sok dolog az életben, ezt nem mindig befolyásolhatjuk. Nekünk is úgymond a legrosszabbkor kellett ezt a kálváriát végigjárnunk. Mondhattuk volna, hogy oké, ha a régi digit nem szeretnénk már, akkor átadjuk sima mezei tokban, valami otthon nyomtatott gagyi borítóval, de azok nem mi vagyunk. Maximálisan megérte tehát a befektetett idő, energia, mert tényleg gyönyörű lett a végeredmény! Főként, hogy miután már minden összeállt (kb. 2 hete), jött egy isteni sugallat, hogy ha már lényegében olyan anyagokat és technikákat alkalmazok (fotópapír, fóliázás, speciális ragasztó, biegelés, kasírozás, stb), mint egy fotókönyv borítónál szokás, akkor kerülhet-e bele szivacsbetét is, hogy még extrább legyen? Nos, a válasz 2-3 „szivacsvadász” körút után: IGEN! Úgyhogy az idei év újításaként lett bőrhatású fóliával ellátott, fotóminőségű, szivacsbetétes, duplatálcás digipack-ünk! Mindezt Tőlünk, Nektek, Szeretettel!
Esküvői digipack történelmünk:
2011. április – az első kemény kartonos digi
2012. április – fényes fólia
2012. május – designváltás (digi)
2013. július – fotó minőségű nyomat
2014. június – designváltás (korong)
2014. szeptember – bőrhatású fólia, új fotó nyomat
2014. november – szivacsbetét
Nagy kár, hogy jövőre pendrive-ra váltunk (a digipack így csak külön opcióként lesz elérhető, de természetesen elérhető marad), aminek az útja szintén nem kicsit göröngyös, de erről majd egy későbbi bejegyzésben. :)
írta: Zoli